Két szék, olívazöld, és sok-sok türelem

Hú, már megint szélnek eredtem itt a nyári és kora őszi napokban, de most újra itt vagyok, és remélem, hogy maradok is. Mentségemre legyen mondja, hogy nem láblógatással töltöttem az időt - rengeteg munka, sütés-főzés gőzerővel, családi hacacárék és jó néhány kreatív ötlet megvalósítása. Első körben arról szeretnék beszámolni, amire a legbüszkébb vagyok az eddigiek közül. Augusztus közepén belevágtam egy akkor még nem olyan nagy-falatnak tűnő projektbe, aminek még csak most lett látható eredménye. Az apai erős kéz és az anyai szurkolás a háttérben óriási segítség volt, ezt muszáj hozzátennem.
Régóta játszottam a gondolattal, hogy belevágjak egy bútordarab felújításába és a tény, hogy nemrég egy bútorozatlan lakásba költöztünk csak még jobban fokozta a csiszolás-festés-maszatolás vágyát bennem. Szóval, belevágtam. A fejembe vettem, hogy drága nagymamám két ütött-kopott székét helyrepofozom. Elöljáróban, ezt a képet hoztam Nektek.

U.i.: A rengeteg hasznos tanácsot és ötletet  Szentgyörgyi Kata Kicsi Ház blogjáról gyűjtöttem.